Leírás és Paraméterek
Előszó
A méhészetről könyvet írni túlságosan is nehéz vállalkozás. Egyrészt mert a méhészet nagyon összetett tevékenység, másrészt mert szerencsére összetettsége ellenére sincs olyan része, amelyről ne írtak volna már többé kevésbé vaskos könyveket. Különösen a méheket illető egyes résztémákra vonatkozóan vannak hatalmas munkák. Ilyen például a méhbiológiáról Franciaországban megjelent háromkötetes könyv; a mézzel kapcsolatban Angliában kiadott nagy mű; és ilyenek a méhbetegségek, a méhfajták, a tenyésztés, az anyanevelés és egyéb té-mákban írott, többnyire testes és nagyon alapos szakmunkák.
Hozzájuk csatlakoznak azok az átfogó szemléletű könyvek, amelyek a méhészet egészét célozták meg. Ezek a könyvek szinte minden esetben nagyon terje-delmesek, igen alaposak, közölt ismereteik szerteágazóak, (bármilyen nyelven is íródtak), azonban tankönyvként használni őket, éppen ismereteik sokasága. terjedelmességük stb. miatt. kissé nehézkes.
Erre a célra talán alkalmasabb egy összefoglaló jellegű, de vázlatosabb munka, amelyből az ismeretek vázát és összefüggéseit ismerhetik meg viszonylag
könnyen azok, akik forgatják. és esetleg ahhoz is kedvet kapnak, hogy a vázlatosabb ismereteket később más, bővebb szakkönyvekből, aprólékosabb adatokkal egészítsék ki. Szándéka szerint ez az írás is ilyen mű. A méhekkel és a méhészkedéssel kapcsolatos elméleti ismereteket foglalja össze oly módon, hogy azokat lehetőség szerint egységben lehessen látni, s a vázlatokat későbbi (főleg egyéni) tanulmányok során a részadatokkal ki lehessen egészíteni.
Az a tapasztalat, hogy a gyakorlatias dolgok iránt nagyobb érdeklődést mutató méhészek nem szívesen olvasnak, hallanak, tanulnak elméleti ismereteket. A könyvekben is vonzóbb számukra, ha konkrét, gyakorlati, megfogható dolgokat, azonnal alkalmazható „patenteket" kapnak. Pedig a XIX. századi jeles méhészeti szakíró és gyakorlati méhész, Augustin Berlepsch mondása ma is érvényes: „Tanuljatok elméletet, mert különben gyakorlati kontárok maradtok.” Ezért ebben az írásban az elmélet és a gyakorlat egymáshoz közelebb hozására törekedtünk úgy, hogy igyekeztünk rámutatni az elméleti ismeretek gyakorlati kapcsolataira.
A méhészet igen soktényezős, ezért olyan gyakorlati dolgot mondani, amelyik mindig, minden helyen és időben mindenki számára alkalmazható volna, és ugyanazt az eredményt garantálná, nem igen lehet. Az egyik helyen, az adott hely viszonyai között alkalmazható és eredményes módszer egy másik helyen,
nem pontosan ugyanazon feltételek között esetleg nem válik be, nem nyújt kielégítő eredményt. Aki a dolgok elméleti oldalát is átlátja, a gyakorlatban is eljut erre a belátásra, és elméleti ismeretei alapján a gyakorlatban is jobban boldogul.
Jó pap holtig tanul... — állítja a szólásmondás. A méhésszel (és a többi szakma képviselőjével sem) áll a dolog másképp.
Nagy hálával gondolok mindazokra, akiknek a könyveiből tanulhattam és tanulok mind a mai napig. Nélkülük ez az írás sem születhetett volna meg. Kívánom, hogy mindazok, akik majd forgatják, hasznukra forgassák.
